Felettébb megörültem a lehetőségnek, hogy az egyik alapító, Horváth Attila személyesen fog engem körbevezetni a tekintélyes Rockmúzeumban. Nemcsak a bennem rejlő rockrajongó tört ki ujjongásban, hanem a magyar és külföldi könnyűzenei élet történelme iránt érdeklődő énem is. Nem olyan régen találkoztam az ‘anemoia’ fogalmával, ami annyit tesz: nosztalgia érzete olyan idők iránt, amikor még nem éltünk. Bennem biztos, hogy ez az érzés dolgozik a rocktörténet anekdotáit hallgatva, fotóit nézegetve, eseményeit olvasva.
Európa legnagyobb Rockmúzeuma 2013-ban indult útjára a következő négy alapítónak köszönhetően: B. Tóth László (zenei szerkesztő, producer, DJ), Kelemen András (gitáros: Old Boys, Liversing), Dr. Bálint Csaba (ügyvéd és bootlegger-gyűjtő), és végül, de korántsem utolsó sorban Horváth Attila (a Vintage-52 Hangszerbolt és szerviz tulajdonosa, a Vintage Gitár Show szervezője). A múzeum minden dolgozója önkéntes munkát végez, tehát senkit nem a bevétel, sokkal inkább a szenvedély ösztönöz.
A kiállítási darabok magyarországi gyűjtők saját tárgyaiból, zenészek, hangszertulajdonosok által adományozott hangszerekből, ruhákból, képekből és egyéb relikviákból állnak. A zenészek itt letétbe helyezik hangszereiket, tehát azok hivatalosan továbbra is az ő tulajdonukban maradnak. Az itt látható tárgyak rendszeresen szerepeltek olyan neves kiállításokon, mint a MusicExpo vagy a Hangfoglaló.
A Múzeum egyben oktatási intézménynek is minősül, hiszen iskolás csoportok számára ez itt maga az élő történelem, sokkal izgalmasabb és mélyebben beivódik, ha nemcsak a tankönyvek lapjaiból ismerkednek a korszakkal. Persze nem kizárólag a fiatalok számára jelenthet szórakozással egybekötött tanulási lehetőséget a múzeum látogatása, sőt: nyugdíjas csoportok, kutatók, designerek is gyakran megfordulnak benne.
Interjú- és forgatási helyszínként is szolgál az intézmény, többek között Nemes László, A Nagy Generáció életműriport is itt készült, de számos könyv- és filmbemutatónak, életrajzi beszélgetésnek adott helyet.
Révész Sándor életút-beszélgetése
A Múzeum több rendezvénye – így a Radics Béla a Rockkorszakban könyv bemutatója, dedikálása és szerzői estje, Zselencz “Zsöci” László (a “bakancsos” Edda egykori basszusgitárosa) életrajzi könyvének a bemutatója és dedikálása, illetve Révész Sándor életút-beszélgetése – az általunk forgalmazott Shure SM58 mikrofonok segítségével zajlott. Ezek a professzionális mikrofonok nagyban hozzájárulnak a múzeum technikai felszeretségének javításához.
Dr. Bálint Csaba Zselencz “Zsöci” László
Most pedig nézzük meg, merre található és hogyan is épül fel a múzeum. A 13. kerületben, a Kárpát utca 13. szám alatt található a Radnóti Miklós Művelődési Központ, melynek falai között helyezkedik el a Rockmúzeum. Kapásból a hátsó bejáraton mentem be, mert nem vagyok ismerős a környéken (pedig nagyon szép, a kerülettől megszokott igényes, nyugalmas környezet jellemzi), és jobbnak láttam nem bolyongani sokat. A Központ kertje és épülete is nagyon modern, dekoratív. Horváth Attila készségesen fogadott a bejáratnál, és vezetett el a Múzeum kapujáig.
Takáts Tamás Závodi János
Belépve balról egyből egy rendkívül különleges fal fogad: a Magyar Rock Csillagok Fala. A hollywoodi Walk of Fame ihlette kezdeményezést a Hemingway Alapítvány indította el még a ’90-es években, melynek során a magyar könnyűzene kiválóságai tenyérlenyomatukat és aláírásukat örökítik meg egy gitártest alakú keretbe zárva. Sok olyan híresség kézlenyomatát és aláírását is tartalmazza a fal, akik időközben eltávoztak közülünk.
A Magyar Rock Csillagokkal szemben helyezkednek el világhírű zenészek képei, aláírásukkal. Ezt a konstrukciót találóan Világhírességek Falának nevezték el.
Az előcsarnok további falai hemzsegnek a régi plakátok másolataitól, melyek koncerteket, eseményeket hirdetnek. Designerek körében népszerű megfigyelési alanyok ezek a plakátok, mert tökéletes korlenyomatai a 20. század második felében zajlott kulturális életnek. Feltűnik egy hatalmas Budapest-térkép, mely az egyes zenekarok törzshelyeit, kedvenc klubjait jelöli 1960-70 között.
Továbbhaladva megakadt a szemem egy vitrinen, melyben első blikkre egy zsiráfszobor tűnik fel leginkább, ami nevén nevezve egy Arany Zsiráf díj, majd kirajzolódik egy Rocksztár 30. díj, valamint egy 1972-es Ki Mit Tud érem – Póka Egon és a Hobo Blues Band díjai. Különösen fontos elem ez, hiszen Póka Egon Tanár Urat, Igazgató Urat, basszusgitárost, zeneszerzőt (és még sorolhatnám a posztjait és érdemeit) nemrég veszítettük el.
A Nagy Generáció fala őrzi azon művészek aláírásait, akik az elmúlt években jártak a Rockmúzeumban. A keresgélést az aláírások alatti nevek segítik. Itt is sok olyan művész aláírása szerepel, akik már nincsenek közöttünk.
A plafon is tele van nemzetközi sztárok karcolt arcképeivel, aláírásaival.
A folyosó jobboldalán üveg mögött, bekeretezve lógnak a falon klasszikus magyar előadók dalszövegei, méghozzá az eredeti kézírással. Több példányon is látszanak a javítgatás nyomai, tehát igazi személyes, autentikus ereklyékről van szó.
Egy külön falon találhatóak azok, akiknek hatalmas felelősség van a kezükben és rengeteg teher a vállukon, általában mégsem jut nekik kellő figyelem, megbecsülés és hírnév – ők bizony a roadok – , akiknek a Múzeum egy külön falat szentelt. Kiemelkedő zenekarok kiváló roadjainak képei, szám szerint 47 darab került kiállításra.
A múzeum dolgozói vagy hozzá és a zenéhez kötődő emberek könyvei is láthatók üvegfal mögött.
Az egész múzeum legnagyobb termében több mint 40 fellépőruha, melyet maguk a zenészek adományoztak a múzeumnak, rengeteg billentyűs hangszer, és 100 fölötti számú gitár található, amik közül szinte mind legenda, de mindegyikhez egyedi és különleges történet kapcsolódik. Régi hangfalakból is akad szép számmal, de visszhangosítót, erősítőt, keverőpultot is fellelhetünk a legendás tárgyak között. Látogatásomkor a csarnok a megszokottnál valamivel üresebb volt, ugyanis ezt a termet zenekari próbákhoz, rendezvényekhez is bérbe szokták adni, ami miatt ilyenkor a kiállítási tárgyakat kicsit átrendezik.
Az ajtótól jobbra fordulva csodálhatjuk meg a híres zenészek fellépőruháit, próbababákra öltve. Ezek mellett és velük szemben sorakoznak az ikonikus gitárok, basszusgitárok. Engem személy szerint ezekből pont a legkopottabbak fogtak meg leginkább, azok, amelyeken látszott a használtság, akár húrokban, alkatrészekben is hiányt szenvedtek. Megtalálhatóak köztük saját kezűleg gyártott darabok is, melyek között vannak igazán egyedi és vicces hangszerek is.
A maradék helyet a csarnokban hangfalak, billentyűs, elektromechanikus hangszerek, rádiók, keverőpultok foglalják el. Ezek közül számomra az egyik legérdekesebb a Szabad Európa Rádió gyűjteményéből származó stúdiómagnó, bemondó hangasztal és keverőpult volt. Az ötvenes években rendkívül népszerű csehszlovák Resonet Grazioso elektromos gitárok egyike is ott lóg, szám szerint a gyártás 346. darabja, mely 1958-ban elnyerte a Brüsszeli Világkiállítás legrangosabb díját.
A Csarnokból egy kisebb szobába jutunk, ami az Égi zenészek csarnoka névre hallgat. Ez a szoba azokról az ikonikus zenészekről emlékezik meg, akik már nincsenek köztünk.
Említésre kerül, bár nincs kiállítva Radics Béla annak idején elveszett ‘61-es Gibson SG gitárja, amelynek hollétére végül Kosik Kristóf kitartó munkájának köszönhetően derült fény 2018-ban.
Végül pedig a Nemes László termet mutatta meg nekem Attila – a helyiséget a sokak által kedvelt és tisztelt hangtechnikus emlékére nevezték el. A kamarateremben koncerteket, különböző rendezvényeket, búcsúztatókat, díjátadásokat, megemlékezéseket tartanak, ehhez egy színpad is segítséget nyújt. A falakat Vértes György, valamint Díner Tamás fotói díszítik.
A kamarateremből még egy szoba látogatható, amelyben rádiók és plakátok rejlenek. Itt található például az egykori Néprádió vevője, valamint nagy valószínűség szerint Rákosi csöves rádiója is. Ezt a termet sajnos nem volt lehetőségem megtekinteni átalakítás miatt.
Az időkorlátunk sajnos véges volt, pedig legszívesebben órákig nézelődtem, időztem volna egy-egy kiállítási darabnál, úgyhogy már csak emiatt is biztos, hogy még visszalátogatok a Múzeumba. A kiállításra minden szombaton és vasárnap 14:00-18:00 óráig várják a látogatókat. Akik ellátogatnak a MagyaRock Hírességek Csarnokába, szánjanak rá sok időt, bőven van mit látni, olvasni, és – tárlatvezetés esetén – hallgatni.
Kovács Barbara
