Nyitva tartás:
H-Cs: 9:00-17:00
P: 9:00-15:00

H-1107 Budapest, Száva utca 6.
Telefon: +3614332112
Fax: +3614332113
E-mail: info@eurhythmics.hu

Eurhythmics


Egy koncert anatómiája

Hangfoglalás Magazin Archivumából

Beszélgetés Zsédenyi Adriennel és Csepregi Gézával

Egy koncert anatómiája
Beszélgetés Zsédenyi Adriennel és Csepregi Gézával

Beszélgetésünk apropóját a Budapest Sportarénában 2009. május 28.-án rendezett óriási koncertshow szolgáltatta, amely nem mindennapi technikai felkészültséget követelt meg az énekesnőtől és az egész stábtól egyaránt. Azért, hogy éreztessük mekkora horderejű eseményről volt szó, idézzünk a koncert előtti várakozásban született írásokból. 
 

 

 



 

„A magyar könnyűzenne legragyogóbb csillaga. Platinalmezek, teltházas koncertek, zenei díjak tömkelege. Egy hang, akit  mindenki ismer, egy arc, akit hazai és nemzetközi márkák választottak reklámkampányukhoz. Dalok, melyek rabul ejtenek, elvarázsolnak. Egy énekesnő, kinek saját dala hetekig vezette a legendás World Chart Expresst. Egy nő, aki ha kell hódító díva, ha kell ártatlan tiszta szépség, vagy egyszerűen csak nő a szó legnemesebb értelmében. Egy nő, aki képes a tűz legforróbb szenvedélyével táncolni. Egy nő, aki képes hangjával éteri magasságokba emelni. 2008 novemberében új zenei anyaggal jelentkezik a hazai mainstream legsikeresebb női előadója, Zsédenyi Adrienn. Már az album debütáló dalát, Geszti Péter és Rakonczai Viktor szerzeményét, a Fekete Rúzst is óriási lelkesedéssel fogadja a közönség. Szinte hetek alatt hódítja meg a zenei csatornákat és a rádiókat is. A Rouge című album a megjelenését követően alig hat hét alatt bearanyozódik. Az albumon Rakonczai Viktor és Létray Ákos szerzeményi mellett olyan izgalmas zenei különlegességek is helyt kaptak, mint pl. a magyar irodalom egyik legismertebb balladájának, Ágnes asszony történetének XXI. századi változata vagy a Köszönet című dal, melyben Domján Editet idézi meg Zséda. A Díva hangjának felhasználására most először adott engedélyt a hangfelvételek jogtulajdonosa. Az új album megjelenését követően elérkezett az idő, hogy megszülessen az a nagyszabású koncert show, mely ötvözi magában mindazt, amitől az elmúlt évek alatt Zséda neve fogalommá vált. Eggyé a zenei igényességgel, a kompromisszumok nélküli minőséggel. Zene, tánc, látvány tökéletes elegye, hogy a színpadra álmodott show mindenki számára felejthetetlen élmény legyen, 2009. május 28.-án megvalósul egy álom, az Aréna színpadán.”


 

Összegezve és röviden kivonatolva – no és persze fél évvel a megvalósult koncert után – megállapíthatjuk, hogy hasonló méretű Show-t hazai énekesnőtől még soha nem láthattunk eddig. A hazai szakma is egybehangzóan azt a véleményt formálta meg, hogy ez a produkció a világ bármely színpadán megállta volna a helyét, s csak a legnagyobb előadók hasonló produktumaihoz mérhető minden tekintetben.

Minden hazai előadó életének a legnagyobb eseménye egy saját koncert a Budapest Sportarénában. Mesélnél arról, hogyan jutottatok el a koncertshow-ig és te, hogy élted meg mindezt?

Az az érzés, ami ezt a koncertet megelőzte, már a Rouge album előtti turnékon kialakult. Egyre inkább azt a színpadi jelenlétet kezdtem megszeretni, ami nem kifejezetten a színházi körülmények csendes, ülve hallgatós és nézős világa. Egyre jobban tetszett az, amikor tömegeket lehet megmozgatni a zenével, s így egyre gyakrabban kerestem is ezeket az alkalmakat. Persze ehhez a repertoáron is kellet egy kicsit változtatni, s úgy gondolom, hogy a Rouge album dalait már ez az érzés inspirálta leginkább. Ez vetítődött ki belőlem a szerzőkre is, s így született meg a Rouge album „kicsit több nő”, és erőteljesebb jelenlétet igénylő teljes világa. Így a műsorunk közelíteni kezdett a show irányába, és tulajdonképpen végül már adta magát, hogy az aréna megtöltésén, illetve betöltésén gondolkodjunk.


 

Szakmai szempontból ennek a koncertnek nem pusztán a sztárja voltál, hanem az egyik dolgozó szereplője. Gondolom rengeteg próba (zenekari, tánc, látvány, stb.) előzte meg a fellépést, s ha jól tudom még kaszkadőr mutatványokat is be kellett mutatnod. Mennyi idő volt minderre a felkészülés, és hogyan zajlottak próbák?

Mindent egybevéve egy teljes évig készültünk a koncertre. Igyekeztem bátran belevágni például a kaszkadőr mutatványokba, ami jelenesetben a repüléseket jelenti. Az igazság az, hogy felülről berepülni az arénába huszon x méter magasságból, azt az ember nem is tudja előre elképzelni, s mivel összesen egyszer próbáltuk ki a Nemzeti Színházban, két méteres magasságban az egészet, így valójában csak ott a helyszínen szembesültem azzal, hogy mit is vállaltam. Ráadásul mindeközben élőben kellett énekelni, aminek számos technikai feltétele sem adott, amikor az ember ott lóg a semmiben. De erről inkább beszéljen Csepi (Csepregi Géza a produkció hangmérnöke).

Talán kezdjük ott a probléma megközelítését, hogy ezen a színpadon gyakorlatilag minden szereplő, beleértve Adriennt, a zenészeket és a vokalistákat is, folyamatosan mozog, s nem egyszerűen egyhelyben, hanem helyváltoztatással. Mindenki jön-megy, táncol, repül, gyorslifttel kilövődik a színpad alól, stb. Ilyen színpadi környezetben nem lehet telerakni az egész színpadot mikrofonállványokkal és kontroll hangfalakkal, hogy aztán majd mindenki odaérjen egy-egy mikrofonhoz, vagy hallja magát egy-egy kontroll ládában. Nem is beszélve arról, hogy ezekkel egy ipari létesítménnyé alakítottuk volna a gyönyörűen megtervezett, harmonikus színpadképet. Ez teljességgel elképzelhetetlen volt. A show alapeleme a mobilitás, így nekünk is ehhez megfelelő eszközöket kellett választani. Ezért vezeték nélküli (rádiós) mikrofonokkal és fülmonitorokkal oldottuk meg a problémát, közel hetven csatornán szólalt meg a produkció, természetesen minden szigorúan élőben, tehát oda-vissza frekvencia kavalkád. Nagyon észnél kellett lenni, s merem állítani, hogy a SHURE-ok nélkül nem tudtuk volna megoldani ezt a helyzetet.

Ezen a ponton Zséda is felelevenít egy problémás helyzetet… Azt már nem is merem megmondani, hogy Csepinek mi volt az első reakciója, amikor kiderült, hogy a koreográfia szerint többször is a hangrendszer előtt harmincöt méternyire kell énekelnem, végül persze ezt is megoldotta. A legérdekesebb probléma talán mégis az volt, ahogyan a mikrofonomat a kezemhez erősítette.



 

Pontosan mis volt ez a szerkezet, fordulok Csepregi Gézához?

Ez egy SHURE mikrofonkengyel volt, amit Adrienn csuklójához erősítettünk, mert gondoljatok csak bele, hogy milyen kellemetlen lett volna, ha mondjuk véletlenül elejti a mikrofont, amikor a levegőben van, vagy bárhol az óriási színpadon. Mindenki a guruló mikrofon után szaladgálhatott volna, hogy azután visszaadják. Egy ilyen malőr akár az egész produkciót is tönkretehette volna, tehát nem fordulhatott elő. Az külön jól esik, hogy a koncert után ez az általam kreált kis szerkezet szinte kultikus tárggyá változott. Náray Tamásék kiköveztették Swarosky kristályokkal, Zséda szerint pedig szabadalmaztatni kéne.

Voltak azért ettől kevésbé könnyed problémáink is, mint például a gyorslift kérdése, amelyet ne úgy képzeljetek el, mint amikor az ember beszáll a bevásárlóközpontban a liftbe, megnyomja a gombot és felmegy vele az emeletre. A néző szempontjából ez a helyzet sokkal inkább egy David Copperfield féle illúzióhoz hasonlítható. Az egyik pillanatban még üres a színpad, azután egy nagy villanás és máris ott áll és énekel az előadó. A villanást négy darab 5.000W-os lámpa idézi elő, amihez képest egy skandináv szauna hűsítőnek mondható, ha csak egy picit is közelebb állsz valamelyikhez, egész egyszerűen megéget. Ugyanebben a pillanatban nagynyomású CO –60 Celsius fokon lövell a levegőbe, amely, ha véletlenül hozzád ér, azonnal megfagyaszt. Nem véletlenül súlykoltuk Zsédába, hogy nagyon pontosan, a liftszerkezet padlójára felrajzolt jelre állhat, és csak oda, se egy centivel elé, se egy centivel mögé.

Adrienn, te hogy élted meg ezeket a veszélyes helyzeteket?

Én tényleg csak a saját feladatomra koncentráltam, miközben tudtam, folyamatosan éreztem, hogy mögöttem a legjobb szakemberek dolgoznak. Nagyon jó érzés volt, hogy bízhatok bennük, s nekem csak a saját dolgommal, az énekléssel, a koreográfiával kell foglalkoznom. Fantasztikusan nagy magabiztosságot adott, hogy a színpad bármely részén, tánc közben, repülve, vagy épp kilőve is a koncert minden rezdülését tökéletesen hallottam, érzékeltem a saját fülmonitoromban.

Jól tudom, hogy akadt problémátok a frekvencia-kiosztással is?

Igen. A Csepi által már vázolt teljes zenekari felszereléssel együtt, egy másik sportcsarnokban négy napot azzal töltöttünk, hogy a legapróbb részletekig terjedő próbákat tartottunk azért, hogy minden a legnagyobb rendben menjen, amikor odaérkezünk az arénába. Részünkről minden a rendben is volt, tényleg mindenki pontosan tudta és tette a dolgát, és technikailag is minden a helyén volt. Azután megérkezet a televíziós stáb tizennégy kamerával, hogy rögzítsék a koncertet, amiből hamarosan műsoros DVD készül, és a dolgok kaotikus fordulatot vettek. Innen ismét átadom a szót Csepinek, hiszen végül ők oldották meg ezt a helyzetet is.

Amikor elérkezett a pillanat, hogy ki kell osztanunk az adó-vevők sávjait rögtön azzal találtuk szemben magunkat, hogy az aréna környékén már 1.100 frekvencia foglalt volt. Ezek között természetesen olyanok is, mint a tűzoltóság, a mentők, rendőrség, számos taxi-társaság, stb. Ebben a kavalkádban kellett megtalálnunk olyan frekvenciákat, amelyeket senki nem zavar, és használhatók is a feladatra. Ez reménytelennek tűnt első pillantásra, de szerencsére velünk volt Szuhanek Imre a Eurhythmics Kft. szakembere, aki végül úrrá lett a problémán és már úgy tűnt, hogy végre egyenesbe kerülünk, amikor megérkeztek a televíziósok, a már említett tizennégy kamerával. Mondanom sem kell, hogy minden operatőrnek saját adó-vevője volt, amelyen keresztül a rendező utasításait fogadták, és egyáltalán kommunikáltak. Nos, ettől a pillanattól kezdve minden, amit eddig elértünk semmissé vált és kezdhettük teljesen előröl a frekvenciák felosztását. Szegény Imre szó szerint vért izzadt az elkövetkező órákban, de végül minden a helyére került, amiért így utólag is nagyon hálásak vagyunk.


 

Ahogy mondani szokás… a végeredmény minden fáradozást megér, és kárpótolja is az embert a hatalmas erőfeszítésekért. Zséda, te hogy látod ezt kérdést az elmúlt félév távlatából?

Természetesen ez a megállapítás abszolút pontos. Nagyszerű érzés volt először megpillantani azt a rengeteg nézőt, akik mind azért jöttek el az arénába, hogy részesei legyenek az előadásnak. Ilyenkor az ember már nem törődik a korábbi megpróbáltatásokkal. Utólag pedig valóban az marad meg bennünk, hogy igazán megérte a fáradozást. Z idő múlik és jön a következő feladat, amelyekre ugyanúgy kell koncentrálni, mint az előzőekre. Éppen ezért már nagyon várom, hogy végre kézbe vehető legyen a koncertről készült DVD, amely épp a napokban fog megjelenni, és amely méltó módon megőrzi ennek a nagyszerű koncertnek az emlékét.

Köszönjük a beszélgetést.

Ezt az interjút a Hangfoglalás TV stábja készítette. Riporter: Mánfay Tamás
Az interjú hamarosan teljes terjedelmében látható lesz a www.hangfoglalasonline.huoldalon.

 
 

[ 2012. június 21. 13:36 ]